A Citrus maxima más néven pomelo vagy pummelo déligyümölcs, mely Délkelet-Ázsiában és Malajziában honos.

Termése érett állapotban általában halványzöldes, sárgás színű. Héja vastag és szivacsos. A gyümölcshús színe halvány sárgától a rózsaszínen át a vörösig terjedhet, íze édes, lágy grépfrútra hasonlít. A pomelo a legnagyobb citrusgyümölcs, átmérõje 30 cm, tömege akár 10 kg is lehet.
Héjából lekvárt is fõznek. A kínai konyhában felhasználják a pomelo héját fűszerként vagy kandírozott formában. Dél-Kínában általában elõszeretettel használják fel mindenféle citrusgyümölcsök héjait ízesítésre.

Ültetése:
A magokat jó vízelvezetésű talajba vessük, kb 1 cm mélyre. Tartsuk meleg, világos helyen.

A csomag tartalma 3 db mag.

Az Eugenia stipitata más néven Araza Dél-Amerikából, az Amazonas esőerdőiből származik. A fák évente 1-2-szer teremnek, legfeljebb 15 m magasak, de a növény cserje is lehet.

Virágja fehér. Termése bogyó, mely éretlen állapotban zöld, megérve sárga színű, gömbölyded, kb 5-12 cm átmérővel.
A C-vitaminban gazdag bogyókat nyersen vagy gyümölcssalátákhoz, pudingokhoz és süteményekhez fogyasztják.

Ültetése:

Az Asimina triloba más néven paw-paw vagy szegény ember banánja Észak-Amerikában őshonos, az annona félékkel rokonságban álló gyümölcstermő fa.

Virága gesztenyebarna. Gyümölcse a mangóra hasonlít, súlya 140-450 gramm, hossza 7,5-15 cm. Gyakran előfordul, hogy a gyümölcsök fürtben vannak, mely akár 9 db-ból is állhat. Az érett gyümölcs puha és vékony héjú.

A növény fagytűrő, így nem csak konténernövényként tartható.

Vetése:

Az Averrhoa carambola más néven karambola vagy csillaggyümölcs kétszikű örökzöld fa, őshazája Malajzia és Délkelet-Ázsia. Előfordulása trópusi éghajlatú területeken jellemző.

Termése sárga, sárgás-zöld, bronz vagy narancssárga színű. A termés keresztmetszete csillag alakú. Íze kicsit a birsalmára emlékeztet, savanykás édes. C-vitamint és káliumot tartalmaz.

A növény fényigénye nagy, a direkt napfényt kedveli. Fagyérzékeny. Az egyik legkényesebb, nehezen termeszthető trópusi növény.

Vetése:

Az Annona reticulata, más néven ökörszívalma trópusi cserje, Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában őshonos.
Az ökörszív-annóna legfeljebb 10 m magas, örökzöld vagy száraz évszakokban lombhullató, terebélyes fa, itthon ideálisan tartható konténerben. Mivel a fagyot nem bírja, télre vigyük be a lakásba.

Termése gömbölyded, alma vagy szív alakú, és a vastag, kb. 10 cm hosszú, megérve aranysárga vagy narancsvörös, zöldes részekkel. A gyümölcs húsának kivételével a növény minden része mérgező.

Ültetése:

Az Eugenia uniflora Dél-Amerika északi részéről származik (Brazília, Guyana), de világszerte termesztik a trópusokon és szubtrópusokon. A fák évente 1-2-szer teremnek, legfeljebb 7 m magasak, de a növény cserje is lehet.

Virágja fehér. Termése bogyó, mely éretlen állapotban zöld, később sárga és narancsszínű, megérve világító vörösek vagy feketések, 2 cm hosszúak és 3 cm szélesek, gömbölydedek.
A C-vitaminban gazdag bogyókat nyersen vagy gyümölcssalátákhoz, pudingokhoz és süteményekhez fogyasztják.

Ültetése:

A Carissa grandiflora, más néven karissza Dél-Afrikában honos. Eredetére utal "natali szilva" neve is. Bokorszerű növény, max. 4-5 m-re nőnek.

Csúcson nyíló virágai csillag alakúak, fehérek, a jázminra emlékeztetnek, illatosak, 4—5 cm-esek. Termése ovális, 2,5—5 cm-es, fényes piros színű. Zselének, befőttnek dolgozzák fel, párolva áfonyaszerű mártás készül belőle és salátának is felhasználható. Nyírható, ezért sövénynek is nevelik.

Ültetése:

Az Annona purpurea, más néven vörös annona Mexikóból és Közép-Amerikából származó, igen ízletes gyümölcsű fafajta. Száraz évszakokban lombhullató, legfeljebb 10 m magasra nő.

Virágai illatosak, egyesével fejlődnek a fiatal levelek hónaljában, színük kívül krémfehér, belül ibolyaszínű. Termése tojás alakú vagy gömbölyded, 15-20 cm nagyságú. Íze kellemes, édes-zamatos a mangóéra emlékeztet. Magjai mérgezőek.

Ültetése: