A napból sosem elég

Pár éve kifejezetten azzal a céllal költöztünk vidékre a férjemmel és két kicsi gyerekünkkel, hogy több időt tölthessünk a friss levegőn és közelebb lehessünk a természethez. Találtunk egy hatalmas telket a Balaton közelében, és örömmel adtuk el főváros lakásunkat, hogy belevágjunk az építkezésbe.

Mindig is arról álmodoztunk, hogy egyszer majd lesz egy hatalmas kertünk, ahol mindenféle zöldségeket termeszthetünk. Mindketten nagyon környezettudatosak vagyunk, ezért a saját termés fogyasztása különösen fontos volt nekünk. Ehhez hasonlóan a házunkat is igyekeztünk úgy felépíteni, hogy minél zöldebb életet tegyen lehetővé.

Mindenképpen szerettünk volna napelem rendszert a tetőnkre, hogy az energiafogyasztásunk nagy része megújuló energiaforrásból legyen fedezve. A dologról viszont nem tudtunk sokat, ezért előbb alaposan utánanéztünk a neten, és beszéltünk néhány szakemberrel is. Aztán kiderült, hogy a leendő házunk elhelyezkedése kifejezetten előnyös a napelemek beszerelésére, mivel domboldalon van, egy kicsi faluban, ahol a legközelebbi szomszéd is jó száz méterre van tőlünk. Így nem kell attól félnünk, hogy egy nem várt építkezés beárnyékolja a napelem rendszert.

Ráadásul így sokkal kisebb villanyszámlákra is számíthattunk, ami szintén nem utolsó szempont, tekintve, hogy tudtuk, az építkezés nem fog javítani az anyagi helyzetünkön.

Mindannyian nagyon izgatottak voltunk, mert tudtuk, hogy az egész életünk megváltozik. Új lakhely, új ház, új, környezetbarát élet, napelem rendszer. A gyerekek is érezték, hogy nagy változás közeleg, de szerencsére lefoglalta őket a hír, hogy végre lehet kutyájuk, és nem szomorkodtak azon, hogy ott kell hagyniuk az ovit és a barátokat.

Mikor felépült a ház, minden barát és rokon a csodájára járt. Úgy tűnik, addig senki sem vette komolyan tervünket, hogy vidékre költözzünk, ezért mindenki a saját szemével akart meggyőződni az új házról. A napelem rendszert a tetőn mindenki szóvá tette, és mindenkit nagyon érdekelt, hogy működik. A technikai háttérbe nem mennék bele, de a lényeg annyi, hogy a napelemek a napfényt alakítják egyenárammá, amit mi a mindennapokban hasznosítunk.

Miután kész lett a ház, leköltöztünk, hogy elkezdjük élni az életet, amire mindig is vágytunk. Két éve volt, tavasszal, az idő kellemes meleg volt, mi pedig belevetettük magunkat a kertészkedésbe. Kialakítottunk egy veteményest, tele fűszernövényekkel, és mindenféle zöldséggel, amit csak el lehet képzelni. A gyerekek kérésére a kert szélébe szederbokrot is ültettünk, hogy majd lehessen lekvárt főzni. Rengeteget dolgoztunk, de nap végén a kiégés helyett jóleső fáradtságot éreztünk, mert tudtuk, hogy önmagunkért egy jobb életért dolgozunk.

A napelemek kiválóan működtek, és mi még sosem fizettünk ilyen keveset a villanyért, pedig egy kis lakás helyett most egy hatalmas házban laktunk. Mi is és a gyerekek is szinte minden időnket a szabadban töltöttük, főleg mivel a nyár közeledtével a Balaton vize is felmelegedett, így gyakran jártunk strandolni is. Össze sem lehetett hasonlítani új életünket a régivel.

Mára elmondhatom, hogy az általunk fogyasztott ételek hozzávalóinak közel fele a saját kertünkből származik, az általunk fogyasztott áram nagy része pedig napfényből. Életstílusunk és életminőségünk gyökeresen megváltozott a legjobb irányba, és jóleső érzéssel tölt el, hogy ökológiai lábnyomunk egyre kisebb és kisebb. A legnagyobb örömöt azonban az okozza, hogy tudom, a gyerekeimnek már ez az életmód lesz természetes.