Motoron a növénybolt felé

Hosszú évek óta egy dísznövényboltban dolgozom. Kezdetben úgy voltam vele, hogy csak addig maradok, ameddig nem találok valami jobb munkát. Nem gondoltam, hogy ennyire megkedvelem majd a helyet. A kollégák nagyon jó fejek, sokat viccelődünk, beszélgetünk, igazi baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. A gyönyörű virágokat, növényeket szintén nagyon megszerettem, imádom nézegetni, ápolgatni őket. A kedvenc növényeim a fehér tarka kecskerágó, a viaszvirág, valamint a mimóza. Ez a munkahely az évek során a második otthonommá vált, nagyon ragaszkodom hozzá.

A különlegesen rossz napok kivételével mindig vidáman, örömmel megyek be dolgozni. Ezt értékelni kell, hiszen a napom nagy részét a növényboltban töltöm. Szörnyű lenne, ha egy olyan helyen kellene dolgoznom, ahova utálok bejárni, hiszen akkor csupa keserűségből, kínlódásból állna az életem.

Nem csoda hát, hogy kővé dermedtem, amikor a főnököm bejelentette, hogy a növénybolt át kell hogy költözzön a város másik végébe. Az üzlet jól megy, de kinőttük a helyet, nagyobb üzlethelyiségre van szükség. Meglepő módon ez a hír csak engem keserített el, mivel a munkatársaim mind valamilyen saját járművel jártak be dolgozni, nem zavarta őket a költözés.

Az én lakásom nagyvárosi viszonylatban közel volt az üzlethez, így jó időben biciklivel, rossz időben, pedig gyalog jártam be dolgozni. Ennek a kényelemnek búcsút mondhattam a bolt átköltözésével.

Miután hazaértem a munkából szomorodtam csak el igazán, mivel megnéztem, hogy tömegközlekedéssel hogyan lehet eljutni az új helyre. Közel másfél órás út visz arra a környékre, méghozzá kétszer járművet kell váltani. Először metrózni kell, aztán át kell szállni a villamosra, majd pedig jön a busz. Szörnyű volt belegondolni, hogy minden nap kétszer meg kellene tennem ezt az útvonalat. Három teljes órám menne el csak az utazásra, nyolc óra a munkaidő, így csak tizenhárom órám maradna az alvásra, a szórakozásra, az otthoni teendők elvégzésére. Ami lássuk be, hogy nem sok.  

Másnap a növényboltban elmondtam a kollégáknak, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy munkahelyet kellene váltanom. Rengeteg időmet, energiámat elvenné az utazás, valamint nem igazán szeretem a tömegközlekedést.

A már barátaimnak nevezhető munkatársaimat megdöbbentette a váratlan hír. Egyből eltökélten kezdtek győzködni, hogy maradjak a boltban. Szomorúan hallgattam fáradhatatlanul ismételt érveiket, hiszen én sem szerettem volna elbúcsúzni sem a helytől, sem tőlük.

A barátaim a gyenge, személyeskedő érvek után, megpróbáltak megoldást találni a problémámra. Ekkor Józsi, az egyik kedves kollégám megfontolandó ötlettel állt elő. Mindenki tudta, hogy az autós vezetéstől idegenkedek, valamint nincs is autóm, azonban biciklizni imádok. Józsi is jól tudta, hogy mennyire szeretek bringázni, így felajánlotta, hogy ingyen nekem adja a régi motorját, ha leteszem a motoros jogosítványt és ott maradok a cégnél. Persze azt sem felejtette el kiemelni, hogy a motorozás szinte olyan, mint a biciklizés, csak még kicsit jobban élvezhető. Az ajánlata nagyon csábító volt.

A motorozás valóban nem áll olyan távol a biciklis közlekedéstől, valamint az ingyen motor is jól hangzott. Józsi körülbelül két évvel ezelőtt járt a kis piros robogójával, amit csupán azért váltott le, mivel nagyobb, gyorsabb vasparipára vágyott. A robogóját sosem adta el, mivel elmondása szerint túl sok jó emlék kötődött hozzá, ezért sajnált tőle megválni. Nagyon jól esett, hogy ezt, a számára oly fontos járművet nekem ajándékozná, csakhogy ezután is együtt dolgozhassunk.

Néhány álmatlan, forgolódásokkal teli éjszakán át gondolkodtam, hogy fogadjam-e el Józsi ajánlatát, és kezdjem-e el a motoros jogosítvány megszerzését. Úgy éreztem, hogy nagy csalódást okoznék, ha ilyen lehetőség mellett is elhagynám a céget. A lányok a boltban mind noszogattak, hogy vágjak bele a jogosítvány megszerzésébe.

Végül, amikor már nem tudtam tovább halogatni a döntést, közöltem Józsival, hogy elfogadom a nagylelkű ajánlatát. Ekkor szorosan magához ölelt és óriási, cuppanós puszit nyomot az arcomra. Meglepődtem a heves reakcióján, de nagyon jól esett.

A motoros jogosítvány megszerzésébe azt sem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele. Ezt persze elmondtam Józsinak is, remélve, hogy tud segíteni nekem. Ez szerencsére így is történt, mivel megmutatta nekem a motorjogositvany.com weboldalt.

Az internetes oldalon minden felmerülő kérdésemre választ kaptam. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a legtöbb motoros iskola lehetőséget ad arra is, hogy a KRESZ vizsgára való felkészülést otthonról végezhessem el. Ez a munka mellett ideális választásnak bizonyult. Kezdetben kicsit aggódtam amiatt, hogy túlságosan sokat fogok hiányozni a munkahelyemről, a jogosítvány megszerzésével járó tanfolyamok miatt. Az elméleti felkészülést azonban így tökéletesen meg tudtam oldani a munka után, otthonról.

Az elméleti felkészülés közben nagyon sok dologban segített nekem Józsi. Többek között sokszor az én munkámat is bevállalta, hogy hamarabb mehessek haza és többet tudjak tanulni. A felkészülés közben nagyon közel kerültünk egymáshoz.

A KRESZ vizsga, az alapos oktatásnak köszönhetően elsőre sikerült. A gyakorlati vizsgával, valamint a vizsgára való felkészüléssel viszont kicsit várnom kellett. A motorjogositvany.com internetes oldalnak köszönhetően tudtam róla, hogy egy magyarországi rendelet szerint december és március között szüneteltetni kell a motoros vizsgáztatást és az oktatást is, azonban túl akartam esni kicsit hamarabb az elméleti vizsgán, hogy legyen időm felszusszanni, pihenni.

Az elméleti vizsga után két éven belül kötelező letenni a forgalmi vizsgát, különben a teljes tanfolyamot újra kell kezdeni. Emiatt nem aggódtam, jól tudtam, hogy a gyakorlati vizsgával nem lesznek gondjaim. Józsi nagyon sok hasznos tanácsot, utasítást adott, amit mind gyakorlatba is megmutatott nekem. Amikor elmentem az első gyakorlati felkészítőre a tanárom megdöbbenve figyelte, hogy milyen jól, technikásan tudok közlekedni a motorkerékpárral. Nagyon büszke voltam magamra, valamint a titkos segítőmre is, akiről a tanáromnak nem meséltem.

A motoros jogosítvány megszerzése cseppet sem volt megterhelő számomra. Minden nagyon könnyen ment, élveztem az elméleti oktatást és a gyakorlatot is, nem mellesleg nagyon sok időt tölthettem így együtt Józsival.

Józsi az első pillanattól tetszik nekem. Amikor odakerültem a növényboltba, ő már ott dolgozott. Nagyon könnyen megtaláltuk a közös hangot, azonban baráti irányba haladt a kapcsolatunk. Örültem, hogy jóban vagyunk, ő nem kezdeményezett, én pedig nem vagyok az a nyomulós típus. Szóval haverok maradtunk egészen a piros robogó felajánlásáig. Ekkor ráébredtem, hogy ő is érez valamit irántam. A motoros jogosítvány megszerzése közben ez a megérzésem csak tovább erősödött.

Néhány napja kaptam kézbe a jogosítványomat. Aznap este Józsi beállított a kis piros robogójával, és egy üveg pezsgővel. Szóhoz sem tudtam jutni, egyből a nyakába ugrottam. Másnap reggel együtt mentünk dolgozni a motorommal. Természetesen már én vezettem. Már egyáltalán nem bánom, hogy többet kell utaznom a munkahelyem felé…