Amit a munkatársam a furgonról tudott

Reggel fél hatkor már úton voltunk a kertészet felé, a raktérben üres rekeszekkel, a szélvédőn még a hajnali pára csíkjaival. Ősszel ez a heti rutinunk: amíg a város alszik, mi kihozzuk a téli virágokat, az árvácskákat, a krizantémokat és a hangát, hogy nyitásra már a polcokon legyenek.

Ami a raktérben történik

Aki még sosem szállított élő növényt, nem is gondolná, mennyi minden múlik az úton. A cserepeket szorosan kell egymás mellé állítani, hogy egy hirtelen fékezésnél se boruljanak, a magasabb szárú tövek közé pedig papírt tömünk, hogy ne törjenek. Hideg reggeleken a rekeszeket fátyolfóliával takarjuk le, mert a raktér hamar kihűl, és a fagyérzékeny levelek már egy órányi hidegtől is megbarnulnak. A ciklámen különösen kényes: ha útközben megfázik, napokig lógatja a leveleit a boltban, és senki nem veszi meg.

A kertészet udvarán mindig ugyanaz a földszag és hajnali csend fogad. Visszafelé lassabban hajtunk, mert ilyenkor már nem a menetidő a fontos, hanem hogy minden tő egyben érkezzen meg.

Azon a reggelen azonban nem a növények miatt kellett félreállnunk.

Egy jelzőfény a műszerfalon

Dóri, a munkatársam vezetett, aki a furgon olaját az Olajwebshop.hu-ról rendeli, és a város határában megjegyezte, hogy a furgon műszerfalán felvillant az olajszint figyelmeztetése. Félreálltunk egy benzinkútnál, ő kiszállt, megnézte a pálcát, aztán visszaült, és teljesen nyugodtan közölte, hogy semmi gond, otthon van belőle tartalék, és ma este úgyis érkezik egy új adag. Megkérdeztem, honnan ilyen biztos ebben. Elővette a telefonját, és megmutatta a rendelését az olajwebshop oldalán.

Kiderült, hogy a furgonért gyakorlatilag ő felel, mióta itt dolgozik, és nem bízza a véletlenre. A kézikönyvben előírt olajat pontosan kikereste, és mindig ugyanazt rendeli. Azt mondta, régebben a kutakon vett, ami éppen volt, de egyszer a szerelő megkérdezte tőle, miért keverget különböző olajokat a motorban. Onnantól rendet tett. A kesztyűtartóban ma is ott van egy kis füzet, amibe beírja, mikor és mennyit pótolt, és mellé tűzte a kézikönyv vonatkozó oldalának fénymásolatát. Bevallom, először mosolyogtam rajta. Aztán eszembe jutott, hogy a boltban mi is pontosan így vezetjük, melyik növényt mikor öntöztük és tápoztuk, mert enélkül a fél készlet elpusztulna.

Rendelés két megálló között

Az olajwebshop azért lett a bevált helye, mert a kínálat elég széles ahhoz, hogy a furgon előírásának megfelelőt is megtalálja. Az oldal szerint több mint 60 márka termékeit forgalmazzák, Dóri pedig azt mondta, hogy nála ez annyit jelent: nem kell kompromisszumot kötnie. Megmutatta azt is, hogy a webáruház főoldalán külön menüpont van a fagyálló hűtőfolyadékoknak és a téli termékeknek, ami nálunk, ahol a furgon novembertől márciusig hajnalban jár, nagyon is számít.

A legjobban mégis az tetszett, ahogy az átvételt megoldja. Mivel mindketten egész nap úton vagyunk, a csomagot egy töltőállomásra kéri, ahol a legtöbb helyen akár 24 órában is fel lehet venni. Este, a zárás után, hazafelé tankol, és közben kiveszi a dobozt is. Nem kell senkinek otthon várnia a futárra, és nem kell külön elmennie érte. Megkérdeztem, miért nem rendel inkább a boltba, hiszen ott úgyis mindig van valaki. Azt felelte, hogy a bolt hátsó raktára már így is tele van tőzeges zsákokkal és üres cserepekkel, és nem szeretné, ha egy olajos doboz a virághagymák mellé kerülne.

Aznap este, amikor a boltban már a polcokon álltak az árvácskák, Dóri kint a parkolóban pótolta az olajat, aztán megmosta a kezét, és visszajött segíteni a pakolásban. Úgy csinálta, ahogy a növényeket is gondozza: csendben, pontosan, és mielőtt baj lenne. A füzetbe is beírta a dátumot, aztán visszatette a kesztyűtartóba a fénymásolat mellé, mintha mi sem történt volna.

Azóta én is máshogy nézem a hajnali utakat. A virágok a raktérben akkor érnek épségben a boltba, ha a furgon is rendben van, és ehhez Dóri ugyanazt a gondosságot használja, mint mi a ciklámenekhez. Ha egyszer nekem kell átvennem a furgont, már tudom, hogy az Olajwebshop.hu oldalán indulok, ahol ő is.