Bunyó a kertészetben

Van egy ismerősöm, aki egy kertészetben dolgozik. Már évek óta ott van, ez nem véletlen. Hiszen szereti a szakmáját, ez az, amihez igazán ért, mást nem szívesen csinálna. Ő az egyik, aki törzsgyökeres abban a kertészetben, ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy érti a dolgát és szívvel-lélekkel csinálja azt, amit csinál. Volt már néhány munkatársa, aki nem sokáig volt ott vele, mert rájöttek, hogy ez mégsem az ő szakmájuk, és nem is értettek annyira ahhoz, amihez kellett volna.

Egyszer még viccesen meg is jegyezte nekem, hogy: „Sokan azt hiszik, hogy elég, ha meg tudják különböztetni a rózsát a tulipántól és esetleg elbírják a több literes virágföldes zsákokat.” Hát igen. Sok ilyen szakma van, amiben a hasonló szituációk előfordulnak. Valaki nagyon elhiszi magáról, hogy ért az informatikához, aztán, amikor rá kéne jönni, hogy miért nem működik a weboldal, akkor fogalmuk sincsen, mi lehet a gond. De bármilyen másik szakmát megemlíthettem volna, az ilyen emberek mindenhol megtalálhatóak.

És, ha már emberekről van szó, akkor had meséljem el azt a sztorit is, amit ez a barátom nemrégen mesélt nekem. Két fura szerzet bement hozzájuk egyik nap a kertészetbe. Látszott rajtuk, hogy nem azért vannak ott, hogy vásárolgassanak, nem is igazán érdekelték őket a virágok, a különböző növények és fák, sem az a sok termék, amit még eladásra kínálnak és szükséges ebben a témakörben. Inkább a bolt elhelyezkedését figyelték, hogy mit és hogyan pakoltak, hogyan rendeztek, hányan dolgozhatnak ott, minek mennyi lehet az ára.

A barátom és a kollégája persze ezt egyből kiszúrta és a szemük sarkából azért figyelték őket. Nem akartak túlságosan tolakodónak tűnni, ezért nem mentek oda minden ötödik percben, hogy megkérdezzék, szeretnének-e valamit vásárolni, vagy van-e esetleg kérdésük. Közben persze özönlöttek be a vásárlók, így aztán volt mit csinálni, de a nyugodt hangulat nem maradt meg sokáig.

Először csak afelől érdekeltek, hogy van-e emberfelvétel, szükségük van-e valakire. Utána arról próbáltak meg információt szerezni tőlük, hogy mi miért kerül annyiba, amennyibe kerül, van-e belőle utánpótlás, létezik-e esetleg valamilyen raktár, sokan vásárolnak-e tőlük és még sorolhatnám. Fura kérdések voltak, amihez amúgy egy vevőnek nem sok köze lehetne, sőt, általában egy vevőt nem is ezek a dolgok érdeklik.

Amikor a barátom kollégája illedelmesen megpróbálta megkérdezni, hogy mégis mi a látogatásuk oka, akkor azonnal eldurvult a helyzet. Kiabálni kezdtek, lökdösődtek, levertek mindent, szekálni kezdték őket, aztán végül a haverom kollégájának nekiment az egyik és ütlegelni kezdte. A vevők között volt egy ember, aki a párjával együtt gyorsan kapcsolt, és hívták a rendőrséget, a haverom közben próbálta leszedni az embert a kollégájáról, de addigra a másik támadó már rá is ugrott és ütni kezdte. Ez nem tartott sokáig, mert az egyik vásárló megfogott egy lapátot és az egyik erőszakoskodó embert fejbe vágta vele. Utána következett a másik, ő is kapott egy nagyot a haveromtól, így aztán mindkettő a földön fetrengett, a fejfájástól elkábultak és nem nagyon tudtak feltápászkodni.

Amikor megérkeztek a rendőrök és elvitték őket és volt kér percük arra, hogy kicsit összeszedjék magukat, akkor vette észre a haverom kollégája, hogy az egyik foga meglazult az ütésektől. Teljes káosz alakult ki, annyira bedühödött, hogy a barátomnak kellett őt visszatartania, nehogy a rendőrök előtt kezdjenek el ismét balhézni. A szerencséje az volt, hogy azonnal bezártak miután a rendőröknek mindent volt idejük átgondolni a történéseket, át tudták beszélni, illetve keresni tudtak egy fogászatot, ahova majd mehetnek.

A barátom beírta a telefonján a keresőbe, hogy fogorvos Budapest, hiszen ez a két kulcsszó az, ami nekik akkor kellett, pontosan ezt keresték és meg is találták a Klinikát, ami a legközelebb esett hozzájuk. Ez a hely pontosan olyan volt, amilyen kellett, hogy legyen, legalábbis abból a szempontból, ahogyan egy szép klinikának ki kell néznie.

Már képek alapján, amit az oldalukon lehet látni, nagyon szimpatikus helyről van szó. Ezt csak onnan tudom én is, hogy miután elmesélte a sztorit nekem a haverom, én is megnéztem a klinika weboldalát, amit talált. Van egy külön rész a munkatársakról is, akik ott dolgoznak, ami bennem személy szerint nyugalmat kelt, mert így látom előre, hogy kihez fogok majd menni. Szerintem a fogorvos is egy olyan dolog, hogy az ember messziről kerüli, ha teheti, mert fél tőle. Azonban így, hogy látom az arcukat a dokiknak, látom a helyet, így engem abszolút megnyugtat, és szívesen mennék hozzájuk bármikor.

Rengeteg mindent csinálnak, engem ez egyszerűen ámulatba ejt. Mindig csodálkozok azon, hogy milyen sok mindent képes befogadni az agyunk, hiszen a dokiknak rengeteget kell tanulniuk és folyamatosan fejlődniük kell.

Az árak szerintem teljesen rendben vannak, nincs is igazán miről beszélni erről. Bár én, aki ritkán jár fogorvoshoz, mert nincsenek különösebb problémáim, a felsoroltak felét nem értem, de szerintem ez pont jó, mert ebből arra következtetek, hogy jók a fogaim.

A barátom kollégája pedig időpontot is foglalt a weboldalon keresztül és már volt is náluk, az egyik doki megnézte a kilazult fogát, sajnos azt húzni kellett.