János igen jó gyerekkori barátom. Azt gondolom ő az, aki mindent tud rólam. Igen, még a férfiak között is vannak jó barátok, és olyanok, akik mindent tudnak a másikról.
Ritkán van lehetőségünk találkozni, mert ő külföldön dolgozik. neked van gyerekkori barátod, akivel tartod a kapcsolatot?
A barátságunk
Elég nehezen indult, és nem is gondoltam volna, hogy valaha barátok is lehetünk. Általános iskola felső tagozatában lettünk barátok. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, hiszen János igen csak balhés volt, és olyan, akit messze elkerültek. Mogorva, és verekedős is, tehát aki az útj��ba került, azt lerombolta. Persze ezt elfelejtették velem közölni, amikor odakerültem.
A kötelező udvari szünetekben néha egymásba botlottunk, de különösebben nem beszéltünk. Aztán egyik alkalommal fociztak az udvaron a srácok, és megkérdezték, hogy tudok e focizni, és hogy beállnák e? Miután még kedvem is volt, és a régi iskolámban fociztam is, gondoltam miért ne? Aztán egyik alkalommal, véletlenül kirúgtuk a labdát, és fejbe rúgtuk ezzel János. Persze mindenki aggódott, hogy most mi lesz, ő meg mérgében jó messzire elrúgta a focilabdát. Senki nem akarta neki szóvá tenni, én meg persze mérgemben igen. Miután verekedés lett a vége, és közös délutáni büntetés, sok választásunk nem volt. Egész héten bent kellett maradnunk délutánonként, és minden nap kaptunk valami munkát. Hol a tornatermet tettük rendbe, vagy pakoltunk, vagy a torna szertárt kellett összepakolni. Miután közös erővel kellett, így a 2. nap után kénytelenek voltunk beszélni, és nem hőbörögni egymással.
A nehéz kezdet után
Az egy hét bünti után már haverok voltunk. Még nem nagyok, de már köszöntünk, és nem verekedtünk. Egyik alkalommal valami páros feladatot kellett csinálni, és miután különösebben senkivel nem voltam nagy barátságban így megkérdeztem, hogy mi lenne, ha együtt csinálnánk. Itt kezdődött a barátságunk. Sokat lógtunk együtt, csajoztunk, vagy éppen horgásztunk.
Az általános után Jani vendéglátóba ment, én meg ácsnak, így az iskolai utunk szétvált, de hétvégente sokat lógtunk együtt.
A barátság megmaradt
Ha rossz passzban voltam, felhívtam, hogy nem e iszunk meg egy sört, vagy rúgunk ki a hámból?.
Pár év elteltével még messzebb vetett minket a sors egymástól, hiszen Jani jelentkezett egy ausztriai álláshirdetésre, és kint dolgozott évekig. Itt ismerkedett Meg Lisával is, akinek meg is kérte a kezét.
Egyik nap csörgött a telefonom, és rég nem látott nevet írt ki. jani volt az, és közölt velem egy dátumot. 2016.04.26. nem is értettem, hogy mi ez? Kérdeztem is tőle, hogy ez mi, és mi lesz akkor? Közölte, hogy az esküvője. Azt hittem, hogy nagyot hallok! Még vissza is kérdeztem, hogy jól hallottam e? Aztán megerősítette, hogy igen, és persze a nagy k��rdés az volt, hogy ennyi évi barátság után elvállalom e, hogy a tanúja legyek. Persze hogy igent mondtam neki. Megbeszéltük, hogy amint el tudok szabadulni ősz vége felé kimegyek, és megbeszélünk mindent…
Jó, ha az embernek vannak régi barátai. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól, hogy engem kért fel. Azt gondolom, ez nagy dolog egy férfi életében, mikor megkéri egy lánynak a kezét, elkötelezi magát, és ezt most közösen oszthatjuk meg. Igen csak nagy buli lesz, és persze még össze kell hoznom egy legény búcsút is, ami elengedhetetlen az esküvő előtt.