Van egy növénybolt a háztömbünk aljában, ahol rengeteg virágot lehet kapni, vágottat és cserepeset egyaránt, az eladók szuper kedvesek, és szívesen adnak tanácsot, hogyan gondozzuk a náluk vagy akár máshol vásárolt növényeinket – ami nagyon jól jön, mert mi Janival a kaktuszainkat is sikerül kinyírnunk, pedig nem locsoljuk őket túl. Feltűnt, hogy a boltban egyre több dekorációs kellék van, a múltkor pedig egy csodaszép csokor volt elkészítve, úgyhogy rákérdeztem, megvásárolható-e, de jól sejtettem, egy menyasszonynak készült.
Kérdeztem az eladót, Mónit – mert most már a nevét is tudom-, hogy mióta foglalkoznak esküvőkkel és hányat vállalnak egy évben. Kiderült, hogy ez most csak egy kivételes alkalom, mert Móni egyik barátnője esküvői ceremóniamester és ajánlotta őket az egyik párjának, de egyébként tervezik, hogy több menyasszony álmát teljesítik a jövőben, és akár templomot, rendezvénytermet is feldíszítenek, készítenek virágkarkötőt, zakóra virágdíszt stb., nem csak csokrot. Én egyből bátorítottam őket, mert legszívesebben ott a virágboltban férjhez mentem volna azzal a csokorral a kezemben, szóval azt hiszem, már meg is van, kik csinálják a dekort az esküvőnkre! Ceremóniamesterre viszont nem is gondoltunk eddig, azt terveztük, hogy majd mi bonyolítunk le mindent, de Móni azt javasolta, kíméljük meg magunkat a szervezkedéstől és a felesleges stressztől. Egy ceremóniamester koordinálja a násznépet, a fotóst, a pincéreket, a dj-t/zenekart stb. és nekünk nem kell semmi mással foglalkoznunk, csak azzal, hogy megéljük a pillanatot! Azt mesélte, hogy a barátnője a hétköznapokban rendezvényszervezőként dolgozik, úgyhogy a kisujjában van a szakma, fél óra alatt megír egy forgatókönyvet, és nagyon jó a helyzetfelismerő képessége, na meg az emberismerete! Mert egy ceremóniamesternek szinte pszichológusnak is kell lennie, és éreznie kell, hogy mikor mit jó mondania, főleg a menyasszonyoknak, akiknek az esküvő életük egyik legfontosabb napja! Ezt én annyira nem tudom átérezni, én nem álmodoztam sosem Barbie-zás közben az esküvőmről, nem volt soha álomruhám, nem akartam extrákat, mint pl. galambröptetés meg ilyenek… Csak egy normális férfit szerettem volna, azt se bántam volna, ha nem vesz el.
Na de Jani már megkérte a kezem, úgyhogy hazaérve el is újságoltam neki a Mónitól kapott információkat. Neki szintén nem volt tapasztalata ezen a téren, csak vőfélyeket látott esküvőkön, de attól kirázta mindig a frász. De mondtam neki, hogy Móni barátnője nem kurjongat, nem mond verseket, köszöntőket, hanem modern, laza stílusban teszi a dolgát, senkit nem hoz zavarba. Jani szerencsére ebben a formában tök nyitott a dologra, úgyhogy legközelebb, mikor megyek növényt vásárolni, elkérem Móni barátnőjének a számát!