Generációváltás segítség nélkül lehetséges vajon?

Anyukám virágüzlete harmincöt éven keresztül örvendeztette meg és látta el virággal, növénnyel a környéken élőket. Ő volt mindenki Zsuzsi nénije, aki mindig mosollyal, szép virágokkal és jó tanáccsal várta a betérőket. Úgy is mondhatjuk, hogy igazi lokálpatriótává nőtte ki magát, a közösség tiszteletre méltó tagjává. Éppen ezért sújtott le mindenkit, amikor bejelentette: nyugdíjba kíván menni, ő nem szeretné folytatni ezt az egészet, nekem viszont elárulta, hogy akkor lenne a legboldogabb, ah én folytatnám. Ez kicsit meglepett, soha nem jött elő korábban a generációváltás gondolata, így a meglepetésem a várt duplája volt.

Nem mondom, közlekedés szempontjából nem lenne egy tragédia, mivel én is itt lakom a férjemmel a városban, azonban még sosem tudtam magamat elképzelni virágboltosként. Egyszerűen képtelen voltam rá eddig. Pedig ott nőttem fel a bolt mellett, fejből tudom az összes virág nevét, felismerem a cserepes növényeket, tudom, hogy mi passzol mihez, tehát elég szép felkészítést kaptam a dologból, ennek ellenére sosem gondoltam magamra úgy, mint aki képes lenne továbbvinni. Úgyhogy egy kis haladékot kértem anyukámtól, hogy átgondolhassam, szeretném-e egyáltalán. Sajnos ezzel nem találtam célba, ugyanis neki, mint kiderült, mindig is szíve vágya volt, hogy egy nap én vigyem tovább. Na de ha a generációváltás a tervei között volt, akkor miért nem mondta soha?

generációváltás

A férjemnek sokat panaszkodtam emiatt, talán többet is, mint amennyit kellett volna. Nagyon türelmes ember, ami mellettem külön előnyös, de azt hiszem most egy kicsit túllőttem a célon. Mikor már sokadik este hallgatta végig, hogy milyen kétségek gyötörnek, csak annyit mondott, hogy ő nem szeretne beleszólni, ez a mi ügyünk, nekünk kell megoldani, és többet nem volt hajlandó beszélni róla. Kicsit rosszul esett a dolog, főleg, hogy az ő életére is befolyással lenne a változás, ettől függetlenül valóban talán túl sokat nyaggattam vele. Mindenesetre már a mi kapcsolatunkra is hatással kezdett lenni, tehát hamarosan lépnem kellett.

Másnap a férjem, mikor hazajött munkából elnézést kért, hogy olyan nyers volt előző este, és mondta, hogy talán tudja számunkra a megoldást. Bekapcsolta a laptopját, és kikeresett egy weboldalt, amit egy generációváltás specialista cég üzemeltet, és eszébe jutott nap közben, hogy talán a segítségünkre lehet. Először nem tudtam, hogy mit gondoljak róla, de végül rá kellett jönnöm, hogy e nélkül nem biztos, hogy sikerülni fog megegyezni anyukámmal. Megköszöntem az uramnak a segítséget, és kicsit áttanulmányoztam amit írnak. Nem kellett sokat győzködniük, írtam is nekik még aznap este, hogy szeretnék velük kapcsolatba lépni.

Még folyamatban van a dolog, de máris rengeteget segítettek a helyzetünkön. Többre jutottak a makacs anyámmal, mint az egész család együttvéve, tehát valószínűleg jól értik a dolgukat. Még mindig nem vagyok róla 100%-ig meggyőződve, hogy a generációváltás jó ötlet, ettől függetlenül már látom a dolog esetleges pozitív hozadékait is, tehát egyikünk részéről sem kizárt a dolog. Meglátjuk mi lesz a végeredmény, de azon semmilyen üzlet vagy vállalkozás nem változtat, hogy nagyon szeretem az anyukámat, és nem szeretnék emiatt rosszban lenni vele.