Kétféle ember létezik: amelyik mindent azonnal megcsinál, amint szüksége/lehetősége adódik rá, és aki mindent addig halogat, ameddig csak lehetséges. Én sajnos ez utóbbi tábort erősítem, és ha valamire nem vagyok rákényszerítve, azzal szeretek jó sokáig nem foglalkozni. Ebből persze lett már hátrányom korábban, és tisztában vagyok vele, hogy ez egyfajta jellemhiba, próbálok is tenni ellene. Persze van, amit komolyan veszek, például a növényeim gondozását, amit sosem halogatok sokáig. Hiszen ők is élőlények, akik szenvednek, ha nem jutnak hozzá alapvető dolgokhoz, ezt pedig nagyon nem szeretném, lévén rajongok értük. Van is a közelemben egy kis kertészeti boltocska, ahonnan eddig mindent be tudtam szeretni. Eddig. Ám nagy szívfájdalmamra amikor legutóbb ott jártam, mondták, hogy egy fél éven belül bezárnak családi okok miatt. Rettentő szomorú voltam, mert innen gyalog is haza tudtam vinni bármit, a lakásom elég közel van. Mikor kérdeztem tőlük, hogy tudnak-e esetleg maguk helyett ajánlani egy másik boltot, rögtön mondták, hogy város-szerte rengeteg nagyobb és jobban felszerelt kertészet van, bármelyiket kiválasztom, az megteszi. Igen ám, csakhogy van egy nagy szégyenem: nincs se jogosítványom, se autóm.
Eddig nem is igen volt rá szükségem, hiszen elérhető közelségben van (volt) minden, ha pedig valamit mégsem tudtam magam megoldani, kérhettem segítséget egyik-másik barátomtól. Csakhogy itt jön a probléma, ugyanis ahhoz nem lenne képem, hogy állandóan nyaggassak valakit, valahányszor földre, tápszerre vagy tőzegre van szükségem. Így viszont hamarosan el leszek vágva a forrástól, és csak úgy tudom megoldani a továbbiakban, ha gyorsan megszerzem a jogosítványt és veszek egy olcsó használt autót. Szóval előttem volt a feladat: kell egy autós iskola, ahol rövid idő alatt hatékonyan és biztonságosan el tudom sajátítani a vezetés tudományát, és nem kerül a dolog egy évi jövedelmembe. El is kezdtem kutatni, azonban újra és újra falakba ütköztem, egyik cég ajánlata se volt különösebben kecsegtető. Kicsit kezdtem kétségbe esni, mikor eszembe jutott, hogy tulajdonképpen nem is kellene ezt egyedül csinálnom, kérhetek segítséget a tapasztalt barátaimtól is! Rá is írtam az egyikükre, és megkérdeztem, melyik az az autós iskola, amit ő ajánlani tud.
Kis várakozást követően meg is érkezett tőle a válasz, és elküldött nekem egy hivatkozást. Mint írta, szerinte ez jelenleg az egyik legjobb autós iskola, ő maga is itt szerezte meg a jogosítványát pár évvel korábban. Persze azóta változott pár dolog, a KRESZ is változik pár évente, ettől függetlenül továbbra is javasolja, hogy náluk próbálkozzak, mert nagyon korrektek és a többi iskolával ellentétben itt valóban odafigyelnek a tanulóik fejlődésére. Sőt, az engedély megszerzése után további rutin megszerzésére is van lehetőség, ha valaki úgy érezné, hogy szüksége lenne még vezetéstechnika-órákra. Rögtön gondoltam is, hogy valószínűleg élni fogok ezzel a lehetőséggel, mert bevallom, a gondolatától is rettegtem, hogy itt a városban kell majd közlekednem a sok megvadult sofőr között. Sajnos a rémtörténetek hozzám is eljutottak az olyan autóvezetőkről, akik önkéntes rendőrnek érzik magukat, vagy szimplán rosszindulatból szívatnak másokat.
Végül erőt vettem magamon, mert úgy voltam vele, hogy ha másért nem, hát a kis kedvenceimért meg kell ezt csinálnom. De aztán eszembe jutott, hogy mennyi előnye lenne, ha végre túlesnék rajta! Elmehetnék kirándulni, várost nézni, és a bevásárlás is sokkal egyszerűbb lenne! Szóval így, hogy már tudtam, melyik a legjobb autós iskola, sokkal nagyobb magabiztossággal regisztráltam és jelentkeztem a legközelebb induló tanfolyamukra. Mindenek előtt az elméletet kell majd elsajátítanom, amitől előre félek, mert sosem voltam jó a magolásban. De hát ez is egy olyan dolog, amit nem lehet a végtelenségig halogatni. Plusz a barátom felajánlotta, hogy akár ő is tud tanítgatni, ha nagyon elveszve érezném magam, ez a támogatás mindenképpen jól jön. Őszintén remélem, hogy elsőre, de legkésőbb másodikra mindent meg tudok majd csinálni, és nem én leszek a társaságban a szerencsétlen Spongyabob, aki éveken keresztül próbálkozik sikertelenül.