A kert mindig is hozzá tartozott a mindennapjaimhoz, az életemhez, minden lakásomhoz. Akár csak az erkélyen lévő palánták, vagy a nagymamám hatalmas veteményese, de mindig jelen voltak a növények az életemben. Imádok kertészkedni, teljesen kikapcsolok olyankor és el tudom engedni a stresszforrásokat a mindennapjaimban, a gondjaimat és bosszúságaimat. A gazolás az egyik olyan tevékenység, ami szuper lehetőséget biztosít a destruktív hajlamok kiélésére és amellett, hogy élhetőbbé teszem a hasznos növények területét, még meg is nyugszom.
Ezt tudja rólam a barátnőm is, aki születésnapomra egy szokatlan ajándékkal lepett meg: egy buddha szobor lapult a csomagban. Fehér Tarát, az egyik istennőt ábrázolja a szobor, aki egy erdei istennő és legtöbbször a növényekhez, a növényi élethez, az akácfákhoz, virágokhoz és a szélhez kapcsolják. Fehér Tara a hosszú életez és a termékenységhez segít hozzá, a természettel való kapcsolata miatt gyógyító istennőként tartják számon. Ezeket egyáltalán nem tudtam, mint ahogy a Buddha szobrokban sem vagyok járatos, de nagyon örültem az ajándéknak. Kihangsúlyozta a barátnőm, hogy önmagában a szobor nem egy bálvány vagy vallásos ereklye és nem megtéríteni akar (ő sem buddhista), csak én jutottam eszébe Fehér Taráról. Utána néztem a neten és végül a rengeteg szabály és intelem elolvasása után úgy döntöttem, hogy a nappalimba rakom ki a szobrot, de arccal az ajtó felé, mert így állítólag bevonzza a jó szerencsét.