Van egy kedves barátom, aki egy növényboltban dolgozik. Tudni kell róla, hogy fiatal kora óta más sem foglalkoztatja csak ez a téma, így különösen nagy tiszteletet érdemel, amiért már lassan két évtizede töretlenül hajt előre egy nem túl jól jövedelmező szakmában!
Eleinte természetesen ő is alkalmazottként kezdte, amit nem szeretett túlzottan, de tudta, hogy ez az egyetlen módja, hogy nevet szerezzen a szakmában. Kissé homokba kellett dugnia a fejét, hogy ne figyeljen a sok negatív hangra, akik szerint csak az idejét vesztegeti és igazán elkezdhetne már rendes szakma után nézni. Ő erre eleinte csak legyintett, de idővel belátta, hogy részben sajnos igazuk van, ezért elvégezte a kertész szakot egy hazai egyetemen. Sok más oka nem volt egyébként, mint hogy ő maga is megnyugodjon egy kicsit a téren, hogy ha kell van mihez nyúlnia. Összességében ő volt a leginkább meglepve, hogy mennyire jól és könnyedén átment a vizsgákon. Ennek ellenére egy percig sem szeretett volna ott ragadni, valamiért őt a növények, virágok nagy mennyiségű eladása jobban vonzotta, mint a kertépítés, persze néha e téren is segédkezik egy-egy helyen.
Sok évébe telt, mire igazán jól befuttatott lett a neve a szakmában, hisz bármennyire is kívül esik a legtöbb ember látókörén mindez, a növényeladás igenis egy komoly, belülről felépített üzletág és szakma. A nagy cél persze mindig az volt, hogy egyszer saját kertészetet nyit, de mindez nem volt könnyű induló tőke nélkül. Muszáj volt hát sok időt szentelni a meglevő munkahelyén a kapcsolatok kiépítésére, ami a jövőbeni boldogulását volt hivatott megalapozni. Ahogy múlt az idő, úgy lett ő is egyre elkeseredettebb, hogy mindez nem akar összeállni és lassan 30 évesen is csak egy kertészeti alkalmazott, ahonnan semerre sem vezet az út. Az, hogy a szakmájában helyezkedjen el továbbra is nagyon távol állt tőle, kitartott az álmai, a céljai mellett. Ekkor történt, hogy megkereste egy ékszershop, ami egy háromszor magasabb fizetési lehetőséget kínált volna neki. Eszter (merthogy így hívják őt) azonban hosszas gondolkozás után úgy döntött ad még egy utolsó esélyt az álmainak, aztán ha nem sikerül belátható időn belül feljebb lépnie majd tán lesz lehetősége visszakozni és valahogy bekönyörögnie magát az ékszershopba.
Arról ő sem tudott semmit, hogy a sors itt már neki dolgozott (talán a kitartása jutalmaként?). Az volt ugyanis a zsíros ajánlat háttértörténete, hogy a bolt tulajdonosa kinézte őt magának és gondolta ennél jobb módja nem is lesz közelebb kerülni hozzá. Amikor meglátta, hogy a komoly fizetésemelés ellenére sincs semmi esélye Esztert a cégéhez csábítania, úgy döntött, hogy ez esetben nem mint üzletember, hanem férfi fog közelebb kerülni hozzá. A legegyszerűbb módot választotta, elhívta randizni. Ahogy az ilyenkor lenni szokott a dörzsölt, tehetséges üzletember annyi célt azért ért, hogy utólag felfedve a gondolatait egy esélyt azért kapott (Tegyük hozzá, hogy egy fiatal emberről beszélünk, bármennyire is az ellenkezője tűnik valószínűnek az eddigiek alapján). Végül a sors úgy látszik igazságot szolgáltatott, mert sikerült egy igen komoly kapcsolatnak kialakulnia kettejük között, olyannyira, hogy két év múlva már az esküvőre mentünk, szóval happy end.
Azonban a lényeg az, hogy Eszternek így már lehetősége nyílt egy kis „családi” segítséggel megindítania a saját vállalkozását, ami azóta szépen befutott és sok sikert hozott a számára. Minden jó ha jó a vége. Ha kicsit jobban elmélyülnél a kertészet témában olvasd el az alábbi cikket is.